Alföldi Róbert: Én jó emberekkel dolgozom

Szerző: 2017-08-07Hírek

Interjú a Hegedűs a háztetőn rendezőjével. Debrecenben szeptember végén láthatja a közönség.

Hosszú évtizedek óta játsszák világszerte töretlen sikerrel a jiddis regényből készült Hegedűs a háztetőn című musicalt, amiben Tevje, az orosz messzeségben élő tejesember kerül szembe hittel, döntéshelyzettel, feszítő emberi kérdésekkel. A darabot ősztől Alföldi Róbert rendezésében nyolc hazai nagyváros arénájában mutatják be.

Tanult még oroszul?
Iszonyú, mennyire nem maradt meg semmi; talán az osztályjelentést még el tudnám mondani. Valahogy nem vettük komolyan, pedig az egyik legszebb nyelv. Készítettem egy Sirály-előadást, amiben Tompos Kátya volt Nyina, és Nyina híres monológját oroszul mondta el – ekkor érzékelhetővé vált, mennyi titkot őriz az anyanyelv; mindaz, amit bonyolult módon próbáltuk megfogni a magyar nyelvvel, hiábavaló volt ahhoz képest, amit az eredeti nyelv hordozott.

Irodalmi élményeink alapján az orosz vidékről/faluról elég lehangoló kép él bennünk. Milyen hely Anatevka?
Nyomasztó. Ugyanakkor nem tudom, milyen az orosz falu, csak azt, milyen a magyar falu. Hívhatják Anatevkának, de lehet a Hajdúságban vagy Bács megyében. A falunak a sok szépsége ellenére van valóban nyomasztó oldala, hiszen bezár, és minél nehezebb az élet, minél szegényebbek az emberek, annál inkább bezár. Ehhez nem kell Oroszországig menni, elég a magyar vidéket megnézni.De persze, éppen ez az egymásrautaltság hozza elő az emberekből a valódo egymásra figyelést.

A darab gyújtópontja a hit. Miben kell hinnie Tevjének?
Az életben. A hit nagyon összetett dolog: a hit a másik, a szeretet, éppen ezért nem érthető, hogy Isten nevében miért ölik egymást az emberek. A hit mindenkinek a sajátja – a vallás már más kérdés, de az is az élet felé megy, és nem ellene. Tevjében nincs gyűlölet és negatív indulat, ami rohaszt. Nem ítélkezik, de nem naiv. Élni szeret, és nem gondolja magát különbnek senki másnál.

A rendezéseire jellemző, hogy bátran ad modern ruhát a darabokra. Ráismerünk a mai világunkra majd finom áthallásokkal?
A Hegedűs a háztetőn nem kap modern ruhát, de nem is azon múlik a mondanivaló, hogy vannak-e benne áthallások, vagy sem. Mivel „erős” franchaise-zal van dolgunk, nem lehet szabadon tenni-venni, azaz valahogy úgy kell élővé tenni, hogy nagyon pontosan eltaláljuk, „megcsináljuk” az adott pillanatot. Az eddigi zenés művek nem attól voltak különösek, hogy mi volt bennük, hanem attól, ahogyan a helyzeteket, az emberi motiváció bonoylultságát bemutattuk. A Hegedűs… szép történet, hiszen az életről szól, és az lenne a jó, ha ez, a minden körülmények között élni akarás jönne le a színpadról.

A darab majdnem Önnel egyidős: mi az benne, ami 50 év után is megingathatatlanul érvényes?

Mindaz, ami érzelmileg, zsigerileg, szívileg hat az emberre, az megmarad. A My Fair Lady-t most játszottuk nyolcvanszor – a legkifinomultabb, legintellektuálisabb barátaimnak is a szívére hatott. Mi lenne más dolga a színháznak?

Tevje a hagyományok mentén akarja kiházasítani a lányait. Életbiztosítás mindenáron megfelelni a közösség értékeinek?
Az a nehéz a világban – és a mi országunk is ezzel küzd –, hogy nem tudjuk eltalálni az arányokat, ami a hagyomány és a jelen/a haladás között van. Mindig átesünk a ló túloldalára. A hagyomány alap, de ha a hagyomány nem nyitott a valóságra, akkor az egy halott kultúra lesz. Az új, ami megtagadja a múltat, az is gyökértelen, halott kultúra lesz. Ehhez képest mi azzal küzdünk, hogy nem mérjük fel: ez a kettő együtt van, nem lehet számon kérni egyiket a másikon. Ha ez a kettő nincs együtt, és nem hiteles együtt, az vagy zsákutcába vagy gyűlölethez vezet.

Egy főszerep megformálásakor számít az, hogy Tevjét kik és hogyan játszották korábban? Nem érdekel. Az ember nem valamihez képest, hanem önmagában csinál előadást. A színházi darabok mondanivalójukkal mind a közönség érzékenységre építenek. Nem tépázódik meg ez az igény egy arénában vagy sportcsarnokban, ahol sportolók szoktak izzadni?
Én nem rendezek másképp egy arénában vagy egy stúdiószínpadon – ugyanúgy gondolkozom. Szakmai kérdés, hogy az ember azt a fajta feszültséget vagy hitelességet, amit egy stúdióban meg tud teremteni 80 centiről, azt meg tudja-e teremteni 50 méterről. Ehhez megvan az eszköztár. De a gondolkodás, a szándék, a tisztességes munka nem függ attól, hogy az ember mekkora térben rendez. Nem dolgozok kevesebbet egy monodrámán, mint egy 200 fős darabon. Valóban: szervezésileg, logisztikailag nehezebb ekkora térben, de a szándék nem más, hiszen mitől lenne más?

A musical szereposztását a közelmúltban hozták nyilvánosságra. Márton András(rabbi), Csákányi Eszter (Jente) Sthol András vagy a többiek és Tóth Gabi (Fruma Sára) mind művészi erőtől duzzadó, nagy különcök.
Én jó emberekkel dolgozom. Nem a különcség okán osztjuk a szerepeket. Brecht azt monda: Mindegy, hogy milyen vagy, csak legyél valamilyen. Aki a mai magyar társadalomban egy kicsit is különbözik az átlagtól, azt már különcnek nevezik. És meg is bélyegzik. Holott szerintem épp az a gyönyörű benne, hogy mindenki másmilyen.

A tolerancián múlik?
A tolerancia fogalmának meg se kellett volna születnie. Ha jó szándékkal és kíváncsisággal fordulsz a másik felé, ami szerintem az élet alapja, akkor nincs külön arra szükség, hogy toleráld. Hiszen benne az az érdekes, hogy nem olyan, mint én. Járunk kínai, mexikói étterembe – ami teljesen normális érdeklődés egy másik nép ízei iránt. Azért megyünk, hogy valami újat kóstoljunk, ami más, amiről nem tudjuk, milyen fűszerekkel készül. Ez az alapkíváncsiság miért nem tud működni egyéb esetekben? Szorongunk és félünk, ennek pedig az az oka, hogy nem vagyunk hajlandók elfogadni saját magunkat.

Augusztus elején elkezdődtek a próbák; mi a menetrend?
Pont ugyanúgy, mint minden más készülő előadás eseétben az olvasópróbákon megpróbálom elmondani, hogy szeretném majd ezt az egészet.  aztán rendelkezési próbák, emlékpróbák, főpróba és előadás jön. Lehet az előadásoknak íve? Ami az első előadáson félremegy, az a sokadikon lehet jobb?
Az én előadásaimon nem nagyon szoktak félremenni a dolgok. A darabnak jót tesz, ha sokat játsszák, mert attól elkezd önállóan élni és természetesen működni. Olyan persze van, hogy menet közben kiderül, valami nem működik jól – akkor azon még dolgozni kell.

Mi által teremtődnek meg azok az energiák, amik olyan jellemzők a rendezéseire?
Egyrészt valóban érdekel, amit csinálok, másrészt nem bírom a tökölést, hatékonyan szeretek dolgozniEbben benne van, hogy az ember rossz tulajdonságai is előjönnek, de nincs hazugság, mismásolás, mellébeszélés.

Ha gazdag lenne, temetné a munkát?
Biztos, hogy nem; unatkoznék. Én azt csinálom, amit akarok, még ha nem is vagyok gazdag, bár nem élek rosszul. Úgy élek, ahogy nekem jó. Persze jó lenne, hónapokra eltűnni és pihenni, de ez a veszély nem fenyeget.

Bereczki-Csák Helga
Fotó: Zsugonits Gábor

Hegedűs a háztetőn
Debrecen, Főnix Csarnok
Szeptember 30.